TELEPÜLÉSTÖRTÉNET

I. Kecel rövid története

A település első írásbeli említésével egy 1198-ban készült oklevélben találkozhatunk. Az államalapító királyok idején békés pásztornép lakta az egykori pusztát. A századok során tatárjárás, törökdúlás szórta szét az itt élőket, és Kecel 1584-re elnéptelenedett.

A mai Kecel születésének ideje 1734. április 22. Ezen a napon adta ki Patachich Gábor kalocsai érsek a Kecel újratelepítését elrendelő oklevelet, és négy pusztát adott a betelepülőknek: Kecelt, Dömötört, Bánegyházát és Csöngödöt. A XX. században csatolták hozzá a szomszédos Polgárdi pusztát, így alakult ki a mai közigazgatási terület.

Az alapítók felvidéki vármegyékből, Pest megye északi részéről és Kalocsa környékéről érkeztek. A sokszínű kulturális örökség a környék hatásaival gazdagodva az együttélés során sajátos keceli hagyománnyá formálódott.

Kecel népének kizárólagos foglalkozása az állattartás volt, ám ez a tevékenység a gyorsan növekvő lakosságot egyre nehezebben tudta eltartani, ezért a település bírái a kiutat a gyenge minőségű földek szőlővel történő betelepítésében látták, melyhez megkapták földesuruk, a Kalocsai érsek hozzájárulását. Azóta az itt élők megélhetésének alapját szőlők, gyümölcsösök, kertek jelentik.

A fejlődést jól példázza, hogy 1802-ben felépült a katolikus Szentháromság templom, a ma is álló Községháza, az első iskola, megalakult az ipartestület, posta. Tűzoltóságot és rendőrállomást kapott Kecel, s bekapcsolódott az országos vasúthálózatba.

A XIX. század végére a szőlő vált a település lakóinak legfontosabb jövedelemforrásává. A század utolsó éveiben fejlődésnek indult a malomipar, a kereskedelem, megalakultak az első helyi pénzintézetek.

A két világháború között új iskolák, egészségház, pormentes utak, ipari vállalkozások jelzik az előrelépést.

1945 után Kecel fejlődésére kedvezően hatott, hogy a szakszövetkezeti forma segítségével a gazdák önállóságát sikerült legalább részben megőrizni. Ez a tulajdonosi és vállalkozói szemlélet megerősödését eredményezte, hiszen a szakszövetkezethez, melynek közel négyezer tagja volt, majd minden keceli család kötődött valamilyen formában.

1952-ben villamosították Kecelt, Nagy Sándor tanár (az Arany János Általános Iskola későbbi igazgatója) vezetésével létre jött a Művelődési Otthon is. 1953-ban egy fő függetlenített vezetővel megalakult a Községi Könyvtár. 1959-ben felépült az új, 8 tantermes általános iskola (a mai „Kék Iskola”). 1960-ban beindult az Arany János Általános Iskola könyvtára.

1964-ben kiépült az ivóvízhálózat. 1970-ben nagyközséggé nyilvánították Kecelt. 1981-ben felépült az Újfaluban a Szent Család katolikus templom, 1993-ban az Evangéliumi Pünkösdi Közösség imaháza.

1981-ben új, 16 tantermes iskola (ÁMK) átadására került sor, itt kapott helyet az Általános Művelődési Központ Könyvtára is. 1985-ben Kecel bekapcsolódott a nemzetközi távhívásba, a belterületi úthálózat 90 %-a szilárd burkolatot kapott, 1990-ben felépült az új szakorvosi rendelő. A rendszerváltást követően gyors fejlődésnek indult a település. Ennek következtében 1993. április 22-én városi rangot kapott Kecel.

Felépült a „Csendes Ősz” Idősek Otthona, a Városi Sportcsarnok, kiépült a gázhálózat. 1993-ban a könyvtárat a mai, végleges helyére, az ÁMK „A” épületébe költöztették át, s itt kapott helyet az összes közművelődési funkció is.

A képviselőtestület határozataként 1995. március 1-jén az Arany János Általános Művelődési Központot szétválasztva két külön intézményt hoztak létre: az Arany János Általános Iskolát és a Városi Könyvtár és Művelődési Házat.

1999-ben emelet-ráépítéssel bővült a Városi Könyvtár és Művelődési Ház, a közelmúltban megújultak az iskola épületei, új óvodák épültek.

A település arculata jelentősen megváltozott; parkok, szökőkutak, köztéri szobrok, játszóterek varázsolják kulturálttá, lakhatóvá a várost.

A XX. század utolsó két évtizedében több jelentős, a piacon meghatározó szerepet betöltő vállalkozás jött létre az építőipar, a belsőépítészet, a borászat, az élelmiszer feldolgozás és forgalmazás, a zöldség- és gyümölcsfelvásárlás, illetve a tészta nagykereskedelem, valamint a reklámipar területén.

Kecel lakónépessége 9004 fő. A városlakók nagy százaléka (31,9%) ma is szoros szálakkal kapcsolódik a mezőgazdasághoz, de emellett egyre több kis- és családi vállalkozás foglalkozik ipari termeléssel, szolgáltatással és kereskedelemmel.