KECEL TÖRTÉNETE
Kecel jellegzetes alföldi település. A Duna-Tisza köze nyugati felén, három történeti-néprajzi táj; a Kiskunság, a Bácska és a kalocsai Sárköz találkozásánál fekszik. Területe 11 ezer hektár, népessége közel tízezer fő. Kecel írásos említésével az 1198-ban készült oklevélben találkozhatunk, majd 1424-ben egy észak-déli irányú, hosszan elnyúló házsorról szólnak a krónikák, egy nyílt vizű, hosszú tó partján.
A századok során tatárjárás, törökdúlás szórta szét az itt élőket, és 1584-ben elnéptelenedett. A mai Kecel születésének dátuma 1734. április 22., amikor Patachich Gábor kalocsai érsek kiadta az újratelepítés oklevelét. A településen a XIX. században indult meg a polgári fejlődés, és 1993-ban várossá nyilvánították. Az elmúlt húsz év fejlesztéseinek köszönhetően Kecel sajátos hangulatú, karakteres kisvárossá vált. A szökőkutak, parkok, ligetek között járva igazán otthonosan érzi magát az ember.
Napjainkban néhány országosan jegyzett, hagyományossá vált rendezvényéről is híres a város. A Roncsderbit májusban, a Meggyfesztivált június elején, az Országos Fogathajtó Versenyt július utolsó hétvégéjén tartják. Minden évet - december elején - a szemet gyönyörködtető FLORA Virágfesztivál és Kötészeti Versennyel, valamint társrendezvényével, az Országos Fazekas Kiállítással zár Kecel. Említésre méltó a Hadtörténeti Múzeum és Haditechnikai Park, amely egész Európában egyedülálló.
2005-ben a borásztársadalom Kecelnek adta a kétévente sorra kerülő Országos Borverseny rendezési jogát.
