Bogárzó patak

1. A nemzeti érték megnevezése 
Bogárzó patak

2. A nemzeti érték szakterületenkénti kategóriák szerinti besorolása 
Természeti érték 

3. A nemzeti érték fellelhetőségének helye 
Kecel belterület
GPS: 666551 131138-tól 664631 132617–ig

4. Értéktár megnevezése, amelybe a nemzeti érték felvételét kezdeményezik
Keceli Értéktár

5. A nemzeti érték rövid, szöveges bemutatása, egyedi jellemzőinek és történetének leírása

Bogárzó
Az ember a nagy folyók mentén telepedett meg először. A keceliek ősei, majd nyomukban az újratelepült falu lakosai is víz menti magaslatokat választották élőhelyül. A Bogárzó árteréből kiemelkedő homokhátak kínáltak lakóhelyet. A folyó birodalma volt itt a buckák közötti völgyecske, élő kapcsolattal a néhol tavakká gyűlt eső-, talajvízzel (Lsd. Liget). Egyidős a homokbuckáinkkal. Megteremtőjük az észak-nyugatról fújó szél volt valamikor a jégkorszak idején. Az Ős-Duna medrének homokját hordta, formálta. Ahonnan elfújta a homokot, völgyek keletkeztek, ezekbe szivárgott bele a buckákra hulló esővíz, még mélyebb helyeken a talajvíz, és mert a víz utat keres magának, a legmélyebb helyen folyócska lett belőle, tartott a Homokhátságról lefelé az Őrjegbe, a Duna árterébe. Nevét feltehetően a most is szinte rajokban röpködő szitakötőkről kapta vagy a természetes buzgásról, bogárzásról, a beszivárgó vízről. A völgy vonulatát még most is követni lehet, ami a kéleshalomi, kunfehértói buckáktól tart a kiskunhalasi út mellett Kecelen keresztül egészen a Kanálisig. A valamikori életadó víz, amely sok „karjával ölelte” a régi falut, a XX. század elejéig maga szabta meg az útját, majd a DVCS építése idején ásott mederbe terelték.

A múlt század közepe táján még a Két víz közén (ma Csillag utca), töltésen vezetett az óriási fűzfákkal övezett út, amelynek mentén kis erdőben, vízben álltak a fák. Virágzott a sárga vízi liliom. Hidacskákon mentünk át. Nádas, sásos, gyékényes volt a meder széle, ahol teknős, vízisikló napozott. Végig öreg fűzfák szegélyezték a partot, amely ekkor még szinte falu szélének számított, a „Szeszi” kis öble, kis tava volt a Vasút utcán. A vízben gyerekek fürödtek, kosárral halásznak. Csíkot, apró halat, békát, piócát, csibort fogtak. A valamikori ártéren töltésre építették a vasút felé vezető kövesutat. A széles utcán óriás nyárfák alatt, sekély vizű pocsolyában dagonyázott a disznófalka. Időseink mondták: ez a folyó különleges, „fölfelé folyik”. A fölvégen át még magába gyűjtötte a Liget vizeit, és vitte tovább észak-nyugatnak, a Kanálisba.  

Később a folyócska árterei többségét lecsapolták, tavait feltöltötték, ágait levágták, és legutóbb a víz folyását mederburkolással, zsilipekkel szabályozták.

A múltja tiszteletet érdemel.

Külterületi szakasza az Alsó-Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság, belterületi szakasza Kecel Város Önkormányzatának kezelésében áll.

Ahogy őseink megérdemlik, hogy tisztelettel emlékezzünk meg róluk, úgy a víz, amelynek partjai letelepedést kínáltak, otthont adtak elődeinknek, ugyanúgy megérdemli a megbecsülést, gondoskodást, emlékezést.

Mai értéke:

Élővilága a mostohábbá vált körülmények között is jelentős, különösen ott, ahol nincs burkolva a meder.

A város belvizének, csapadékvizének, tisztított szennyvizének elvezetési lehetőségét kínálja.

Nem hagyhatjuk ki a kiszámíthatatlan, szélsőségessé vált időjárás következményeit, pl. lezúduló nagy mennyiségű csapadékvíz, belvíz okozta gondokat, melyek megoldásában a Bogárzó lehetőséget adhat.

6.    A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája (bibliográfia, honlapok, multimédiás források)
Dr. Tóth Károly szerk.: Nemzeti park a Kiskunságban
Keceli Hírek 2011. július
Keceli Közös Önkormányzati Hivatal, Grúber Károly, mezőgazdasági ügyintéző